2017. 04. 27. Könyvek váratlanul...
Egy kedves ismeretlen úgy döntött, hogy megszabadul egyébként nagyon jó ízléssel válogatott ifjúsági regény gyűjteményétől. Szerencsére nem a MÉH-be vitte, nem is tüzelte el, hanem iskolánknak adományozta a feleslegessé váló rengeteg művet. Ezúton is nagyon szépen köszönjük!!! A könyvekkel megrakott asztalok előtt minden szünetben nagy volt a tolongás, rengeteg kötet talált új gazdára. A lelkes érdeklődők láttán önkéntelenül is adódott a kérdés: Olvasni mégiscsak jó?!
És álljon itt egy válasz is a kérdésre Bandicz B. Barnabás nyolcadikos tanulónktól:
Először is leszögezném, hogy nem tudok kellően pártatlan lenni a témával kapcsolatban. Úgy értem: Ezt most nem tudom kívülről nézni, mint alaphelyzetet, és úgy véleményt formálni. Olyan környezetben nőttem fel, ahol mindenki rengeteget olvasott, és olvas a mai napig. Így a kezdeti könyv - és olvasás utálatom sorsszerűen nem tarthatott tovább nyolc éves koromnál. Lehet, annak a kevésnek is az volt az oka, hogy nem tanulmányoztam kellően egy könyvet sem. Illetve hát: nem tanulmányoztam sehogy, egyet se. Hozzáteszem, nagy szerencse, hogy olyan korán jutottam mégis odáig, hogy kivételt tegyek. Ha véletlenül egy kötelező olvasmány lett volna az első komolyabb iromány, ami elém kerül, talán most nem az lennék, aki. Továbbá nálam nem is a könyv kapja a főbb szerepet, hanem a történet. Tudom, hogy ez most értelmetlennek, vagy hülyeségnek hangzik, de megmagyarázom. Nálam ez voltaképpen olyan, mint egyfajta függőség. Valahogy néha eljutok arra a pontra, hogy belefásulok a mindennapok döglesztő egymásutánjaiba. Ilyen esetben mindenkinek van olyan hely, ahol feltöltődhet, és új erőre kaphat. Mondjuk, nekem nem ebben a világban van.
Idővel a kedvenc elfoglaltságommá vált rábízni magam mások fantáziájára. Sokszor tekintettem egyes alkotó emberekre földi halandókat meghaladó Isteni lényekként. Nem tudom, hogy ez rossz szokásnak számít-e, de még nem bírtam letenni róla. Nagyon tudok csodálni másokat. A lényeg az, hogy idővel minden művészeti ág, minden történet közül az irodalom keltette bennem a legnagyobb csodálatot. És toljanak elém bármilyen kínzó kötelezőt, ez már nem veszhet ki belőlem. És mindenkit bíztatok, hogy bízzon bennem, és próbálkozzon, még ha elsőre nem is olyan pihentető. Ha pedig olyan olvasta végig ezt az írást, aki nem szeret olvasni, az sikerrel vette az első akadályt.
 |
||||||||||||
|
Archívum |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| baracsdenes@gmail.com |
